Egyre többen vannak, de még mindig nem elegen, akik ismerik és elismerik a balneológia különleges ágát, a mofetta kezelést, amely során széndioxidos szárazfürdő hat jótékonyan a szervezetre. Mátraderecskén 18 éve fedezték fel, míg Erdélyben már évszázadok óta alkalmazzák. A szeptember végi derecskei konferencián arról is szó volt, mennyire fontos lenne, hogy a kezelést az Országos Egészségpénztár (OEP) támogassa.

A hétvégi konferencia apropója – amellett, hogy a tavaszi folytatásaként, a Heves- és a romániai Kovászna megyei testvérkapcsolat jegyében szerveződött – egy nyáron kiírt pályázat eredményhirdetése volt, ahol a legfiatalabbak mesélhették el rajzban, mit is a mofetta és a mofetta gázfürdő. „Az ifjúság megszólítását az egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk, hiszen minél hamarabb beépül a tudatba a mofetta ismerete, annál közelebb kerül a következő generációkhoz. Másrészt a kicsiken keresztül eljut a szülőkig, nagyszülőkig” – véli Csáky, akitől megtudtuk, hogy a mofetta őshonában Erdélyben nemcsak a szakorvosképzésben van kiemelt szerepe a „mofetta-tannak” (itt a balneológia sarkalatos részeként oktatják), hanem már felsőtagozatban is tanulnak róla a diákok a földrajz óra keretében.

Már a rómaiak is moffetáztak

Bár idehaza még sokan szkeptikusok, vagy nem is tudnak a mofettáról, a népi gyógyászatban és természetgyógyászatban évezredek óta alkalmazzák, így például az I. században a római Celsus és Plinius is élt a szén-dioxid fürdő gyógyhatásával (erre utal, hogy a szó a latin mephitis-ből – ami bűzös kipárolgást jelent – származik); mégpedig nagyon hasonló módon a jelenkoréhoz: amfiteátrumszerű medencékben kezelték a betegeket. Később a gyakorlati szemléletű, ám kortársai által csak csodadoktorként emlegetett Paracelsus ismerte fel jótékony hatását, ő leginkább égési sérülések, fekélyek, női betegségek esetén „gázosított”, míg tudományos lapokon először 1858-ban az antiszeptikus sebészeti eljárások felfedezője, Lister jegyezte le a szén-dioxid gáz értágító mechanizmusát. „Erdélyben már a legkisebbek is tudják, mi az a mofetta” – kanyarodik vissza Csáky a generációs kérdéshez. „Több, mint hatszáz éve mofettáznak, ráadásul úgy, hogy rengeteg helyen nincs is szakszemélyzet. Ahol a helyiek észreveszik, hogy például megdöglik egy tehén a réten, ott tudják, hogy erőteljes gázfeltörés van, és már emelik is a forrás felé a bodegát, hogy gázfürdőzhessenek. Úgy kezelik, mint egy feszített víztükrű medencét, a gáz szintjét a gyertya lángjának elalvása jelzi.”

A természetes eredetű szén-dioxidos barlangok az irodalmat is megihlették, de ugyanígy balesetek, sőt öngyilkosságok is előfordultak bennük. Az első „hivatalos”, műemlékké avanzsált mofettázó termeket az 1880-as években egy kovásznai gazda hozta létre, amikor ismeretlen okból hullani kezdtek az állatai. Az állatorvos megállapítását követően – miszerint az épület alatt gázkitörések vannak – két faházat épített udvarán, az egyiket Hölgyek, a másikat Urak felirattal; ez lett a Bardócz-mofetta, amely a mai napig nyitva áll a látogatók előtt.

A mátraderecskei csoda

A derecskei gáz az erősen töredezett triász kori karsztvíztároló rétegekből származik, pontosabban az eocén vulkáni andeziten keresztül szivárog, így a gázrekesztő fiatal üledék takarója alól mintegy 1000 méter mélységből átlagosan 400 liter/óra intenzitással tör a felszínre (szén-dioxid tartalma 90% körüli, emellett magas radon koncentrációval rendelkezik, azonban kén nincs benne).

„Kisebb földrengés kellett ahhoz, hogy a gyógyító gáz feltörhessen – magyarázza Csáky – és ketten meg is haltak, mire kiderült, hogy Magyarország első természetes gázfürdő lelőhelye született meg.” Az igazsághoz hozzátartozik, hogy gázszivárgás mindig is volt a Keleti-Mátra északi oldalán található Derecskén, az itt élők pedig már századok óta tudják, hogy a mélyebb fekvésű pincék az ásott kutak alsóbb rétegei szén-dioxiddal telítettek. A földmozgást követően azonban olyannyira megnövekedett a gázszivárgás mértéke, hogy a lakossági bejelentéseket földtani, kémiai, fizikai, radiológiai és gyógyászati vizsgálatok követték, melyek alapján Egészségügyi Minisztérium Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatósága a szén-dioxid gázforrás gázát 1999-ben gyógygázzá, a gyógyászati központot pedig 2006-ban gyógygázfürdő intézménnyé minősítette.

„A háromszintes gyógyászati központ a Széchenyi-terv, az önkormányzat, valamint a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával jöhetett létre” – halljuk dr. Gyetvai Gyula igazgatótól, akinek a Mofettával az Egészségért Országos Szövetséggel egyetemben eltökélt célja, hogy a  szárazfürdő kezelést az Országos Egészségpénztár (OEP) felvegye a támogatott egyéb természetes gyógytényezőn alapuló gyógyászati ellátások közé. „A polgármester már tizenöt éve kérvényezte, azóta mi is folyamatosan próbálkozunk a civilekkel összefogva. Az utóbbi időben öt egészségügyi miniszterünk volt, ebből négyet idő előtt leváltottak, egy lemondott; így egyiküknél sem sikerült előre vinni ügyünket. Nagyon bízunk benne, hogy a mostani kormánynál végre célt érünk; ami jó hír, hogy dr. Mikola István, a parlamenti Egészségügyi Bizottságának elnöke mellettünk áll.”

Ha környező szomszédaink támogatási koncepcióját nézzük, azt látjuk, hogy mind Ausztriában (ahol az üzleti és az uniós biztosítók keresztfinanszírozásai támogatják), mind Romániában (ahol az egészségügy 100%-ban támogatja a kezelést) megoldott a kérdés, míg Magyarországon semmilyen segítséget nem kap az, aki igénybe veszi a szolgáltatást. „Nálunk – ellentétben Romániával, ahol utókezelő szanatóriumba utalják be a betegeket, de vannak ún. kezelőbázisok is  – csak járóbeteg ellátás van, ezért a 75%-os OEP támogatást tartjuk megfelelőnek, hiszen így is a beteg fogja fizetni az útiköltséget és a szállást. Míg egy fekvőbeteg ellátása kb. 140 ezer forintba, így évente 2000 beteggel számolva több mint 200 millió forintjába kerül az OEP-nek, addig a mi járóbetegeink támogatása évi 30-40 millió forintba kerülne.”

Szükség van az orvostársadalom elismerésére

A mofettázás kúraszerű alkalmazásban fejti ki hatását, ezért a kezelések általában 15 napon át tartanak; a betegek első alkalommal 15 percig ülnek derékig a gázban, majd ez az idő napi 25 percre emelkedik. A kúra csak szakorvosi és szakasszisztensi felügyelet mellett folytatható, és egyfajta kiegészító terápiaként javallott, amelyből évente maximum három engedélyezett. „A gáz feláramlása folyamatos, szintjét az elalvó gyertya lángja jelzi, míg a biztonságért és a beépített műszerek felelnek, amelyek mérik a gáz nagyságát” – mutat rá Csáky. „A kezelés közben nem illik beszélgetni, nehogy túl mélyeket szippantsunk. Ha mégis beleesne valaki a gázba, működésbe lép az elszívó berendezés, amely kiszívja a gázt a kezelőhelyiségből.”

A kezelések során a szén-dioxid átszűrődik a szövetekbe, így elsősorban a perifériás keringésre és a mikrocirkulációra, másodsorban a szívműködésre fejt ki kedvező hermodinamikai hatást; emellett csökkenti a vérnyomást, tágítja az arteriolákat és megnyitja az arteriovenozus anasztomozisokat (melyek az artériás és a vénás érrendszer között teremtik meg az összeköttetést). Mivel a vér szén-dioxid tartalmának növekedése javítja a vér oxigén telítettségét, pozitívan befolyásolja a szövetek oxigén ellátását. Mindez kapillármikroszkópos vizsgálattal jól demonstrálható, és nemcsak a bőr és bőr alatti kötőszövetre terjedhet ki, hanem a belső szervekre is – utóbbi effektust a felszabaduló vazoaktív (azaz erekre ható) anyagoknak tulajdonítják.

A mátraderecskei mofetta jótékony hatása magas radontartalma okán sem mindennapi: fokozza a sejtek anyagcseréjét, így segíti a szervezet méregtelenítési folyamatát, azaz erősíti az immunrendszer működését (míg fájdalomcsillapító hatását az endrofin termelés serkentésével magyarázzák). A radon ugyanúgy a bőrön keresztül jut a szervezetbe, és a test zsírban gazdag szerveiben halmozódik fel, majd a tüdőn keresztül gyorsan távozik. Ennek köszönhetően a derecskei mofettát a teljesen egészségesek is igénybe vehetik, de stresszoldásra és regenerálódásra is kiváló, nem szólva arról, hogy a gáz teljesítményfokozó hatása miatt egyfajta természetes doppingszerként viselkedik.

„Az orvostársadalomnak egy része ennek ellenére még mindig elzárkózó, de nem csak a szárazfürdővel, hanem az összes természetes gyógymóddal szemben” – véli Gyetvai, aki ugyanakkor bizakodóan tekint a jövőbe, hiszen az eredmények a mofetta hatékonyságát igazolják.  A kormány felkérésére annak idején még Teller Ede is megvizsgálta és elismerte a derecskei gáz gyógyhatását, Láng István akadémikus, az Országos Környezetvédelmi Tanács tiszteletbeli elnöke pedig egy levelében a megújítható természeti erőforrások közé sorolta a szén-dioxidot, javasolta a további kutatásokat és azt, hogy az egészségbiztosítási pénztárak támogassák a kezelést.

Kovásznán 1882 óta vezetnek feljegyzéseket a kezelésekről, a Mátraderecskén is előadást tartott dr. Bálint Zsuzsanna balneológus-kardiológus vezető főorvos pedig húsz év alatt ötvenezer embert kezelt szép eredményekkel, míg Magyarországon kétszáz, súlyos állapotú beteget vontak be egy 2008-as felmérésbe, mely során több mint 90 százalékuknál sikerült egészségjavulást elérni. A vizsgálatok kimutatták: a szárazfürdő hatására csökkent a kórházi kezelések száma, a betegek 94 százaléka részben vagy teljesen megszabadult a súlyos érszűkület okozta kínzó fájdalmaktól. A kedélyállapot javulásáról 90, a teljesítőképesség növekedéséről 76, a lábzsibbadás érzetének csökkenéséről 69 százalékuk nyilatkozott. A betegek zöme fél-egy évig érezhetően és látványosan jobban volt, és mellékhatásokról eddig egyikük sem számolt be.

Bár a hazai orvos társadalom megítélése még mindig nem egységes, mára tizenként szakmai kollégium elismeri a moffetás kezeléseket. „Az ország legfontosabb érsebészeti és angiológiai központjaiból rendszeresen küldik hozzánk a betegeket, és a fiatalok is rendkívül érdeklődőek. Évente két-három diplomamunka születik a mátraderecskei mofettáról.” Csáky szerint az elmúlt tizenöt évben valóban jelentősen növekedett a mofettát ismerők köre, de a nagy áttörés még mindig várat magára. „Évekkel ezelőtt, a kezelőorvosom csak annyit mondott: ha van kidobnivaló pénzem, menjek csak gázfürdőzni. De az is emlékezetes marad, amikor nagy nehezen Derecskére csalogattunk egy parlamenti képviselőt, aki kiszállva az autóból, mosolyogva kérdezte: «akkor, hol úszunk majd?»”.

A tudat megváltoztatása lassú folyamat, éppen ezért a mofettát pártolók szerint fontos lenne, hogy  a mofetta gyógyhatásának ismertetése bekerüljön az egészségügyi képzésbe (a felsőoktatásba és a továbbképzésbe egyaránt). Jövőre tanulmányutat szerveznek Kovásznába, tanuló és gyakorló orvosoknak egyaránt, emellett a most megrendezett konferenciát újabb követi, hogy a rendezvények közvetítő platformmá váljanak a nemzetközi és a hazai szakemberek között. „Aprólékos munka vár ránk, amely erős marketinget kíván – összegez Csáky – , ezért a most befejeződött pályázatot ismét meghirdettük (külön eredmény, hogy az 50. évfordulóját ünneplő kovásznai központi állami szívkórház-rehabilitációs intézete 2011-re külön díjat ajánlott fel a nyertesnek), miközben mindannyian arra várunk, hogy elnyerjük a régóta vágyott TB támogatást. A finanszírozás megoldása mellett legfőképpen azért, hogy végre az egész orvostársadalom elismerje a mofetta gyógyító hatását.”

Több évtizedes tapasztalatok alapján a széndioxid gázfürdő javallatai:

I. Az artériás rendszer betegségei:

•       Az alsó végtagok idült obliteratív verőérbetegsége Fontaine II – III – IV. stádium.
helyreállító érműtét, szimpatektomia, katéteres értágítás, stent implantáció után
műtétre nem alkalmas esetekben.
•       Diabéteszes angiopátia
•       Angioneuropathia (vizelettartási rendellenességek)
•       Thoracic outlet szindróma
•       Raynaud szindróma, Buerger kór
•       Progresszív szisztémás szklerózis

II. A vénás rendszer betegségei:

•       Krónikus vénás elégtelenség, posztrombotikus szindróma
•       Renyhén gyógyuló végtagfekélyek
•       A nyirokkeringés zavara

III. Speciális reumatológiai kórképek:

•       Perifériás keringészavarral járó idült mozgásszervi betegségek
•       Trauma utáni szövődmények, renyhe kalluszképződés
•       Sudeck szindróma
•       I-II. fokú fagyás